Idézetek *.*
81.
Soha többé nem fogok félni. Taposs meg, ha egyszer is észreveszed, hogy gyáva vagyok...
80.
Amikor a titokzatosság túlságosan hatalmába keríti az embert, senki sem mer nem engedelmeskedni.
79.
Tudom, hogy a szeretet az életem lényege, és csak azért, azáltal élek, hogy szeretek.
78.
Azt hiszem, ez hozzátartozik a szeretethez és a szerelemhez: fel kell adni a dolgokat. Néha még a szeretteinktől is el kell szakadni.
77.
A könny elmossa a fájdalmat, lehűti a sebet, elzárja a vérzést... Ha azonban nem lehet, ha csak gyűlnek, keserednek, előbb vagy utóbb beléjük fullad a szív.
76.
Jaj, ezek a könnyek. Nem tudott tenni ellenük semmit. Csak jöttek valahonnan nagyon mélyről, jöttek, jöttek az emlékek nyomán, elöntötték a szemét és elhomályosították a sorokat.
75.
Az álmodozás nem egyéb, mint menekülés a hétköznapi élet szürke realitásától.
74.
Mit érne az élet, ha nem mernénk nagyot álmodni, s ha kell, meghalni álmainkért!
73.
Van valakije! De hisz tegnap még belém volt szerelmes! Tehát igaz, hogy a szerelem szívtelen, és szívről szívre száll.
72.
Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.