Cry...
Ülsz és várod, hogy jöjjön. Megbeszéltétek, hogy 2perc múlva találkoztok. Tudod, hogy lehet nem fog eljönni, de megígérte… ha megígérte már csak reménykedni fogsz, hogy el is jön… Ülsz egyedül a szeles tavaszi estén egy ’kihalt’ helyen… majd mintha a távolba egy ismerős alakot látnál meg. A szíved hevesen ver. Hisz nem láttad és nem beszéltél vele hónapok óta. Tudod, ti már nem lesztek együtt, hiszen barátnője van… De legalább most pár óra együtt ülsz vele egy olyan helyen ahol talán senki nem talál meg titeket. Eljön az idő, hogy odaér hozzád, beszélgettek… majd látod (tudod) ,hogy lassan búcsúzni kell. Sötét van, villámlik… te félsz hazamenni és hazakísér. Hazakísér úgy mint régen… beszélgettek a régi szép időkről…hazakísér esetleg be megy hozzátok pár perce. Majd elmegy… a te szíved darabokra hullik látva, hogy elment… most odaugranál a nyakába, de nem teheted. Nem, barátnője van, ez a gondolat van végig a fejedben… Elment és te összecsuklasz sírva az ajtó előtt és reménykedsz hátha, csak még egyszer átölelheted.
Zsanci.