Mára már csak egy emlék...:'(
Nem fájna annyira a múlt, ha a jelenem szebb lenne. De az az igazság, hogy egyáltalán nem az. Folyamatosan rajta agyalok. Tudom, már sohasem lehet pontosan olyan mint volt. Nem haragszom rá, de jobb volna, ha sohasem tett volna ígéreteket. Én még emlékszem rá, ha ő nem is. Én tudom mit ígért nekem. Felelőtlenül, mert éppen abban a pillanatban nem akart elveszíteni. De ha kapsz egy új játékot a régit azonnal elfelejted. Megtört a szívemen az a visszahúzódó gyanakvás, és hittem neki. Hittem minden szavának. De mint kiderült ő is ember volt, nem több, nem kevesebb és az emberek hibáznak. Egy másik útón indult tovább, nélkülem, valaki mással. Visszamegyek, de ha ő nincs velem csak a fájdalmat találom azokon a poros utcákon . A könnyebb utat választotta ahelyett, hogy küzdött volna. Feladta, és keresett egy kevésbé nehéz jövőt. Engem pedig itt hagyott a porba taposva, összetörve, magányosan. (Mai napig nem tudom miért .) Katica